A SiC egykristály a IV-IV csoportba tartozó összetett félvezető anyag, amely két elemből, Si és C-ből áll, 1:1 sztöchiometrikus arányban. Keménysége a gyémánt után a második.
A szilícium-oxid szén-dioxid-redukciós módszere a SiC előállításához főként a következő kémiai reakcióképleten alapul:
A szilícium-oxid szénredukciójának reakciófolyamata viszonylag összetett, amelyben a reakcióhőmérséklet közvetlenül befolyásolja a végterméket.
A szilícium-karbid előkészítési folyamata során a nyersanyagokat először egy ellenálláskemencébe helyezik. Az ellenállásos kemence mindkét végén végfalakból áll, középen egy grafitelektródával, és a kemencemag köti össze a két elektródát. A kemencemag perifériájára először a reakcióban részt vevő nyersanyagokat, majd a szélére a hőmegőrzésre használt anyagokat helyezik el. Amikor elkezdődik az olvasztás, az ellenállási kemence feszültség alá kerül, és a hőmérséklet 2600-2700 Celsius-fokra emelkedik. Az elektromos hőenergia a kemencemag felületén keresztül kerül a töltetbe, ami fokozatosan felmelegszik. Amikor a töltet hőmérséklete meghaladja az 1450 Celsius-fokot, kémiai reakció megy végbe, és szilícium-karbid és szén-monoxid gáz keletkezik. Ahogy az olvasztási folyamat folytatódik, a töltetben lévő magas hőmérsékletű terület fokozatosan bővül, és a keletkező szilícium-karbid mennyisége is nő. A szilícium-karbid folyamatosan képződik a kemencében, és a párolgás és mozgás révén a kristályok fokozatosan növekednek, és végül hengeres kristályokká gyűlnek össze.
A kristály belső falának egy része a 2600 Celsius fokot meghaladó magas hőmérséklet hatására bomlásnak indul. A bomlás során keletkező szilícium elem újra egyesül a töltetben lévő szén elemmel, és új szilícium-karbidot képez.
Amikor a szilícium-karbid (SiC) kémiai reakciója befejeződött, és a kemence lehűlt, kezdődhet a következő lépés. Először a kemence falait bontják le, majd rétegenként választják ki és osztályozzák a kemencében lévő alapanyagokat. A kiválasztott alapanyagokat aprítjuk, hogy a kívánt szemcsés anyagot kapjuk. Ezt követően a nyersanyagokban lévő szennyeződéseket vizes mosással vagy savas és lúgos tisztítással, valamint mágneses elválasztással és egyéb módszerekkel távolítják el. A megtisztított alapanyagokat meg kell szárítani, majd újra szitálni, végül tiszta szilícium-karbid por nyerhető. Szükség esetén ezek a porok a tényleges felhasználásnak megfelelően tovább feldolgozhatók, például formázás vagy finom őrlés, finomabb szilícium-karbid por előállítására.
A konkrét lépések a következők:
(1) Nyersanyagok
A zöld szilícium-karbid mikroport durvább zöld szilícium-karbid aprításával állítják elő. A szilícium-karbid kémiai összetételének 99%-nál nagyobbnak, a szabad szén- és vas-oxidnak pedig 0,2%-nál kisebbnek kell lennie.
(2) Törött
A szilícium-karbid homok finom porrá zúzására jelenleg két módszert alkalmaznak Kínában, az egyik a szakaszos nedves golyósmalom aprítás, a másik pedig a légáramú pormalommal történő zúzás.
(3) Mágneses elválasztás
Függetlenül attól, hogy milyen módszert alkalmaznak a szilícium-karbid por finom porrá zúzására, általában nedves mágneses elválasztást és mechanikus mágneses elválasztást alkalmaznak. Ennek az az oka, hogy a nedves mágneses leválasztás során nincs por, a mágneses anyagok teljesen elkülönülnek, a mágneses elválasztás utáni termék kevesebb vasat tartalmaz, és a mágneses anyagok által elvett szilícium-karbid por is kevesebb.
(4) Vízleválasztás
A vízleválasztási módszer alapelve, hogy a különböző átmérőjű szilícium-karbid részecskék vízben történő különböző ülepedési sebességét használják a szemcseméret szerinti válogatás elvégzésére.
(5) Ultrahangos szűrés
Az ultrahangos technológia fejlődésével széles körben alkalmazták a mikropor technológia ultrahangos szűrésében is, amely alapvetően képes megoldani az olyan szűrési problémákat, mint az erős adszorpció, a könnyű agglomeráció, a nagy statikus elektromosság, a nagy finomság, a nagy sűrűség és a könnyű fajsúly. .
(6) Minőségellenőrzés
A mikropor minőségi ellenőrzése magában foglalja a kémiai összetételt, a részecskeméret-összetételt és egyéb elemeket. Az ellenőrzési módszereket és minőségi szabványokat a „Szilícium-karbid műszaki feltételek” című részben találja.
(7) Köszörülési por termelése
A mikropor csoportosítása és szitálása után az anyagfej felhasználható őrlőpor készítésére. Az őrlőpor gyártása csökkentheti a hulladékot és kiterjesztheti a termékláncot.
Feladás időpontja: 2024. május 13