A második engedélyezési törvényjavaslat meghatározza a nem biológiai forrásból származó, megújuló üzemanyagokból származó üvegházhatású gázok életciklusa alatti kibocsátásának kiszámításának módszerét. A megközelítés figyelembe veszi az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását az üzemanyagok teljes életciklusa során, ideértve az upstream kibocsátásokat, a hálózatból történő villamos energia beszerzésével, feldolgozásával és ezen üzemanyagok végső fogyasztóhoz történő szállításával kapcsolatos kibocsátásokat. A módszer tisztázza a megújuló hidrogénből vagy származékaiból származó üvegházhatású gázok kibocsátásának közös előállítási módjait is a fosszilis tüzelőanyagokat előállító létesítményekben.
Az Európai Bizottság szerint az RFNBO csak akkor számít bele az EU megújuló energiára vonatkozó célkitűzésébe, ha több mint 70 százalékkal csökkenti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását a fosszilis tüzelőanyagokhoz képest, ami megegyezik a biomassza-termelésre alkalmazott megújuló hidrogén szabványsal.
Ezen túlmenően kompromisszum született arról, hogy az alacsony szénhidrogéneket (nukleáris energiával előállított hidrogént vagy esetleg fosszilis tüzelőanyagokból nyert hidrogént, amely szén-dioxid-leválasztásra vagy tárolásra alkalmas) megújuló hidrogénnek minősítsék-e, az alacsony szénhidrogén-tartalomról pedig az év végéig külön döntés születik. 2024, az engedélyezési törvényjavaslatot kísérő bizottsági feljegyzés szerint. A Bizottság javaslata szerint az EU 2024. december 31-ig felhatalmazó törvényében rögzíti az alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagokból származó üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklésének módjait.
Feladás időpontja: 2023.02.21